Sziasztok!
Több, mint fél éves kihagyás után, újra visszatértem a blogoláshoz. Azt gondoltam kezdetben, hogy majd itt Pesten, ahol elérhető minden kis kézműves kütyü alkatrész és időm is lesz, mint a tenger, gyakrabban fogok írni, hát ez pont fordítva történt. Belecsöppentem a nagyvárosi életben, soha egy nyugodt pillanatom sincs, mindig van valami, ami leköti az időm. Ráadásul a koli szobánk tűzjelzővel ellátott, így a ragasztópisztoly használata is tabuvá vált. De most, hogy eltelt fél év, belerázódtam, azt hiszem visszatérhetek a kis mütyürjeimhez. Elég szépen berendezkedtem magamnak itt, imádom Budapestet és a pesti életet is, hogy itt éjszaka is van élet, hogy millióan vagyunk, hogy rengeteg a butik, és a sok kincskereső hely, olcsón lehet beszerezni olyan kellékeket, amiket postán kellett rendelnem, vagy éppen a helyi kreatív-hobbi boltokban többszörös áron.
A nagy nyüzsgésben sokszor vagyok fáradt és ilyenkor már alig van kedvem előkapni tűt-cérnát, ragasztót, gyöngyöt, főleg, hogy általában az egyetemisták által jól megszokott éjszakai bagoly életet éljük a szobatársaimmal. De most, hogy jön a tavasz, illatoznak a virágok, töltődök fel energiával, és a szabad időmben a kedvenc hobbimnak hódolok, barkácsolok. Így készült el az új cipőm is.
Megszállott cipő-szerelmes vagyok. Nagyon nehezen szabadulok régi, jól megszokott barátaimtól, így az sem csoda, hogy a cipőkészletem igen-igen nagyszámúra nőtte már ki magát. A legtöbb cipőm valamiért különleges, furcsa az anyaga, nagyon színes, vagy csak egyszerűen más soha nem venné fel, de emellett megvannak persze a klasszikus magassarkúk, babacipők, tornacipők. Az egyik ilyen klasszikus kedvencem sajnos már a halálán volt, de mint mondtam, nem akartam elengedni. (Így is a hétvégén sikerült kidobnom pár teljes mértékben tönkre ment darabot, ennek a cipőnek maradnia kellett.)
Az orránál a varrás több helyen elkezdett foszlani. Megvarrtam ugyan, de esztétikailag nem lett az igazi. Így is hordtam volna, de hát azért kérem, legyünk igényesek, nem járhatok toldozott-foldozott cipőben. Így született meg az ötlet, mit tegyek kedvenc szürke kis tornapapucsommal, varrjunk rá valami foltot.
A klasszikus ruhafolt talán furcsán mutatott volna - bár most így belegondolva, el tudok képzelni egy foltokkal kivarrt tornacsukát -, így valami mást akartam kitalálni. A festés és a hímzés túl macerás lett volna, így jött a csipke és voilà! Lett egy teljesen egyedi vadi új és különleges cipőm. Ugyan ez - bevallom őszintén - nem túl bonyolult javítgatás, de nagyon látványos és olyan vintage hatást kölcsönöz neki, amit kifejezetten szeretek. Ráadásul tervbe vettem, hogy az egész orr-részt becsipkézem, ami mégis csak elég extravagánssá tenné és olyan tervezői cipőre hajazó topánom lenne.
Imádom az új cipőmet, le sem lehet most tépni a lábamról, bár lehet, hogy ezután a többi sok-sok pár cipőm megsértődik, de majd őket is megbolondítom valami egészen apró kis bolondsággal és akkor lekerül a lábamról ez.
remélem ezzel a bejegyzéssel újra lendületbe hozom magam, mert igazán rám férne valami olyan kikapcsolódás a sok mulatozáson kívül, ami valami hasznossal is járna.
